A hit világában a szeptember utolsó és október első vasárnapja közötti időszakot tartják a teremtés valódi időszakának.
„Mert az Ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ kezdetétől fogva,
mivel az adott dolgokból érzékelhetők” Róma 1,20
Halott az űr,
gyilkos a csend.
Végtelenül
teljes a rend.
Reszket a mély,
zendül a zaj,
feszül a tér,
élni akar!
Itt az idő!
Robban az éj!
Zúg a jövő,
árad a fény.
Pörög a kő,
erőre kap,
bolygókat sző,
s csillagokat.
Az egyik Nap
közelében,
csoda készül
meseszépen.
Halkul a tűz,
ragyog az ég,
kékjébe fűz
felhőt a szél.
Susog a lomb,
zöldell a völgy,
szirmokat bont,
éled a Föld!
Hemzseg a víz,
szalad a vad,
szárnyal a szív,
minden szabad!
Harsog a hegy,
nevet a rét,
örvend a menny,
boldog a lét!
Érik az Úr
édenkertje,
ébred az új
világ benne.
Alakot ölt
lehelete,
árad az Ő
szeretete.
Porból lettünk,
azzá leszünk,
csak a szépre
emlékezzünk!
2014.11.11.
