Győzött a józanész
Már nincs szó, mi számít,
Az idő csak ámít,
A szándéknak nyelve
A tett se lehetne!
A tétlenségnek ára van,
A jó pillanat elillan.
Így hát nem marad más,
Csupán sajnálkozás,
Miénk volt a minden,
Végül semmink sincsen!
Összeomlott minden vigasz,
Menthetetlen, nincs oly igaz.
Mint egy régi fénykép,
Mely volt gyönyörű szép,
Titkon volt a kézben,
S elillant a szélben!
Állandó vendég az erő,
Bánatom nem veszi elő.
Hagyni a sok harcot,
Megtört minden arcot,
Fájt ez a rossz játék,
Tiszta volt a szándék!?
Véget szült már a szenvedés.
Csalódás a befejezés.
Igaz volt, s hittem,
Valót szólt a szívem,
A hazugság is az volt,
Mikor szerelmet vallott!
Végzetünket föntről kaptuk,
Sorsunkat így beválthattuk.
Emlék és a hála,
E két örök nyárfa,
Most tovább kell menni,
Hát búcsút kell venni!
Így vagyok csak képes
Utolsót szeretni.
2011.01.28.
