Menü Bezárás

Utolsót szeretni

Utolsót szeretni

Győzött a józanész

Már nincs szó, mi számít,
Az idő csak ámít,
A szándéknak nyelve
A tett se lehetne!

A tétlenségnek ára van,
A jó pillanat elillan.

Így hát nem marad más,
Csupán sajnálkozás,
Miénk volt a minden,
Végül semmink sincsen!

Összeomlott minden vigasz,
Menthetetlen, nincs oly igaz.

Mint egy régi fénykép,
Mely volt gyönyörű szép,
Titkon volt a kézben,
S elillant a szélben!

Állandó vendég az erő,
Bánatom nem veszi elő.

Hagyni a sok harcot,
Megtört minden arcot,
Fájt ez a rossz játék,
Tiszta volt a szándék!?

Véget szült már a szenvedés.
Csalódás a befejezés.

Igaz volt, s hittem,
Valót szólt a szívem,
A hazugság is az volt,
Mikor szerelmet vallott!

Végzetünket föntről kaptuk,
Sorsunkat így beválthattuk.

Emlék és a hála,
E két örök nyárfa,
Most tovább kell menni,
Hát búcsút kell venni!

Így vagyok csak képes
Utolsót szeretni.

 

2011.01.28.

Print Friendly, PDF & Email

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 3

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.

Figyelmébe ajánljuk:

Kosár tartalma:0
Nincs termék a kosaradban!
További termékek
0