A 2013 karácsonya sokszorosan rendkívüli számomra.
Édesanyám egy gravírozott tollat lepett meg és az én Napsugaramnak köszönhetően kezembe vehettem a 65 szerzeményt tartalmazó első és egyetlen Veniam kötet!
Előszó a könyvből:
„Ez a könyv különleges szerelmünk első, közösen eltöltött évének emlékeit őrzi. Szerencsésnek érzem magam, hogy melletted lehettem eme csodálatos költemények megszületésekor. És ez még csak a kezdet, mert mindketten tudjuk :
Te vagy a kincsem,
Te vagy a minden,
Nincs azaz isten,
Hogy elveszítsem!
A Te Napsugarad”
Ennek hatására a szívemben ébredt érzések szülték a következő gondolatokat és a verset:
Vajon hányszor kezdhet valóban új életet egy ember élete során?
Sokfajta felismerés létezik.
Például az önfelismerés.
Lapra gyűjtött gyűrött lélek,
Benne halál, benne élet,
Ti már talán tudhatjátok,
Hiszen néha olvassátok.
Tinta házon vésett írás,
Mennyi öröm, mennyi sírás,
Ti már lehet ismeritek,
Tükrözték a szemeitek!
Vitatni kár, tagadni már
Nem lehet, hát jár, ami jár.
Kézbe kapott, szívbe markolt
Ajándékért könnyet adok.
Szép, ami szép, jó, ami jó,
Ujjaim közt, szó, ami szó.
Volt, ami volt, van, ami van,
Lesz, ami lesz a Veniam.
Segítenek szeretteim,
Erőt adnak mindig, megint.
Elhitetik önmagammal,
Hogy jól bánok a szavakkal.
2014.01.05
