A mi barátságunk

Nagyon szerencsésnek vallhatom magam, amiért részem lehet ebben az igaz, mély barátságban, ami manapság már oly ritka, hogy én nem is tudok hasonlóról sem.

Húsz éve Újpesten, új szelek fújtak,
Fákon a levelek őszbe borultak.
Fiatal szívünkben barátság ébredt,
Életre hívott egy „vér”szövetséget.

Megannyi őszinte, bizalmas szó,
Megértő, segítő, vigasztaló.
Számtalan hiteles história,
Érdekes élmények legjobbika.

Múltunkba értékes képekkel égett,
Valóban ismersz! Én ismerlek téged!
Tudom mit szeretsz, s mit miért teszel,
Ha mondatot kezdesz, én befejezem.

Lefolyt azóta sok víz a Dunán,
Nevettünk, búsultunk nap-nap után.
Hajunk már őszül, s lelkünk kopott,
Közös emlékekkel gazdagodott.

Bele törik az idő vasfoga,
Teret győz egyszer és mindenkorra!
Az igaz barátság aranyat ér,
Miénket nem adnám semennyiért!

Telnek és múlnak a Krisztusi évek,
Voltak és lesznek még új fejlemények.
Hoznak és visznek majd magukkal minket,
Sírig kísérik e „szent” köteléket.

2013.10.11.