Egyszer úgy is
Egy a költészet napjára szánt irományom
Egyszer úgy is világnak megyek.
Isten kóbor kutyája leszek.
Kényszer alól felszabadulok,
Akkor végre megbolondulok!
Leszek igaz megkegyelmezett.
Diadalmam önmagam felett.
Betegségből mind kigyógyulok,
Vissza többé, sosem fordulok.
Törvényt, szabályt el nem ismerek.
Diktál csak a lelkiismeret.
Ember előtt meg nem hajolok,
Üdvösségre Úrral alkuszok.
Táj termését nyugton ízlelem.
Természettel együtt létezem.
S jó dolgomban rátok gondolok,
Boldogtalan önsanyargatók.
Gőg, hiúság örökre elvész.
S amikről még álmodni is félsz.
Ameddig tik bajban szorongtok,
Én valóságban vígan mosolygok.
De ha egyszer feléd tévedek,
Ne szegd földre szégyen szemedet,
Talán neked mindent bevallok,
Miért vagytok hamis józanok.
2013.04.06.