Székely mese (rovás)
SEkeL mese
elindult a SEkeL naG vilAgot lAtni,
isten AldAsAval SerenCEt prObAlni,
mEg az erdQSElrQl viSSa-viSSanEzett,
kqNNes bUCUt intett a SwlQfqldjEnek.
ment amerre vitte a SIve Es lAba,
volt neki hXsEges, bolhAs UtitArsa.
ettek Es ittak a termESet qlEbQl,
Eg alatt aludtak, nem fElve semmitQl.
jArtAk a zqldellQ hXsItQ erdQket,
mAStAk a barlangos, viSShangos heGeket,
mIgnem Cak eGik nap Sembejqtt eG vAros,
ott Alltak, hol a mUlt jqvQvel hatAros.
tanakodni kezdett, mitEvQ is leGen,
kikerwlje, vaG tAn arra kell, hoG menjen?
swrgQsen Erkezett a rASabott vAlaS,
hullOCillag fENe megmutatta lAm azt.
IG kerwltek oda, ahova mEg soha,
magas hAzak kqzE, naG sokadalomba.
de kedvwkre valO lett hamar a kqzeg,
ismerQsen beSElt az iGekvQ tqmeg.
CodAlkozva telt el majd az egES napjuk,
estefelE kezdett korogni a hasuk.
a SegEN SEkeLnek wres volt a Zebe,
na de a fejEben annAl tqbb az eSe.
letette kalapjAt a tEr kqzepEre,
a kedvenc hangSerEt fogta teNerEbe.
megSOlalt az Ekes, maGaros muZika,
a jArOkelQket felvidAmItotta.
feltXnt eG meNeCke, kwlqnb, mint a tqbbi,
nem CupAn a zene tetSett bizoN nEki.
a legEN is perSe rqgvest kiSemelte,
leendQ mAtkAjAt benne felismerte.
miutAn a “perseL” telItQdni lAtSott,
eGSerre Cak Cend lett, mert tovAbb nem jAtSott.
odament a lANhoz megmondta a nevEt,
aztAn azon Nomban megkErte a kezEt.
tEtovAzAs nElkwl hangzott el az igen,
megCOkoltAk eGmAst, a Serelem iLen!
a kalapNi pEnzbQl jeGGXrXket vettek,
bejArtAk a vArost, fogadOba mentek.
reggel elindultak viSSa SEkeLfqldre,
maradt aNNi, hoG telt utazOs SekErre,
amint haza Ertek, megqrwltek nekik,
lakodalmat Captak, mulattak reggelig.
Sorgalmasan Eltek, hAzat EpItettek,
araNos Es okos Germekeik lettek,
ha megkErtEk Qket, SIvesen mesEltek,
mi Es hoGan tqrtEnt, hAla az istennek!
2020.08.28.
