Az álmatlan királylány
(Kortárs, abszurd mese?)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország a vén Európa közepén, ahol furcsa dolog történt, amit most elmesélek.
Annak a szépséges vidéknek volt, egy nem hivatalos királya, kinek egyik leánya, kóros álmatlanságban szenvedett, melynek okán, veszélyes igazságokat kezdett kikotyogni, ezért szükségessé vált valahogy élve elhallgattatni. Hasztalan próbálták meg széles e világon betegségéből kigyógyítani Oroszországban, Törökországban, Izraelben, Kínában, de még a miniszterelnököket kezelő híres gráczi intézetben sem sikerült, pedig már annyit költött a király a nép pénzéből a stadionok és más hóbortjai mellett erre a látszatra is, hogy azt még az ország költségvetése is vészesen megsínylette, melynek következtében, már a nép valódi kétharmada nyomorgott. Mindhiába könyörgött, imádkozott a tömeg azért, hogy próbálják ott is keresni a megoldást erre a létkérdéssé vált problémára, ahová rengeteg jó magyar szakember kivándorolt a tisztességes körülmények, megélhetés és megbecsülés miatt, például Londonban, Berlinben, vagy bármely más hanyatló nyugati országban is, a király nem volt erre hajlandó. Végső aggodalmában, hogy teljesen lelepleződik, és nem lesz ideje ellopnia a sajátjának vélt maradék közös vagyont, a közpénzen élősködő propagandistáival kihirdette a következőket:
Közbeszerzési eljárás keretében keressük azt a központi hatalom által befolyásolható személyt, aki kigyógyítja a királykisasszonyt álmatlanságából! Akinek ez sikerül, az megkapja a király leggazdagabb udvari bolondjának vagyonát! Jelentkeztek is a válogatott indiai, filipino, thaiföldi és egyéb, Európa legalacsonyabb minimálbéréért dolgozó vendégmunkásai, hogy szerencsét próbáljanak. A sikerhez legközelebb talán a mongol került, aki egy olyan igaz közös ősi történetet mondott el a királykisasszonynak, amitől majdnem elaludt, de aztán mégsem. Természetesen jelentkeztek a különféle magyarok is szépszerével, de csak azok kaphattak esélyt, akik a király elvárásainak megfelelően, hibátlanul töltötték ki az összes nemzeti konzultációt, de végül még így is alkalmatlannak bizonyultak a feladatra.
Olyan sokáig próbálkoztak, hogy közben az ország valóban csődbe is ment, amit természetesen eltitkoltak egy óriási tűzijátékkal, a KSH adataival, és a megrendelt, hamis közvéleménykutatásokkal. A következményeket addig tétlenül tűrő nép, már éppen kezdte volna feladni a reményt, hogy valaha is normálisan élhet, vagy legalább fele annyira jól, mint a szomszédos országokban, és tüntetéseket szervezett, amikor felcsillant a remény egy rejtélyes személy alakjában.
Miután igazolta, hogy látszólag nem háborúpárti, sorosbérenc, ellenzéki, vírustagadó, gender és migránspárti brüsszelita, már be is léphetett a királykisasszony hálószobájába. Alig telt bele 2 perc és kijött, majd kijelentette: – A királylány elaludt, de nem örökre!
Ezen mindenki nagyon elcsodálkozott. Miután az erre felállított szakbizottság igazolta állítását, kitört a Nemzeti Együttörömködés Rendszere, amitől félő volt, hogy újra felébred a valóságban az igazságvágy, vagyis a királylány. De nem így lett. A király ígéretéhez hűen, nem adta oda a rejtélyes alaknak a kedvenc és leggazdagabb udvari bolondja vagyonának még a tízezred részét sem, aki ezért nagy hirtelen levette álruháját, és elkiáltotta magát: Árad a Tisza! Ettől aztán olyan népszerű lett, hogy elnyerte a király fele birodalmát, lányát, és vele az ország minden problémáját, aztán olyan hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, amit még a türk tanács is megirigyelt.
Felvették a babavárót hétszer, a vidéki és városi CSOK-ot tízszer, meg még sok egyebet, ami maradt, és az átlagembernek nem lehetséges. Nászajándékba kaptak a néptől egy kimeríthetetlen szépkártyát és a hatvanpusztai birtokot, ahol boldogan éltek addig, amíg újra ki nem tört az álmatlanság a királylányon.
Vége?
2024.11.23.
Mindez videóban:
