NEM SZOLGÁLOM TOVÁBB A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁT

Riport Veniammal

A napokban jelentette be Varga János Veniam, irodalmi díjas költő, több sikerkönyv írója a következőt: „talán most, kellene abbahagyni.”
13 év, 800 vers, 5 könyv, meghívások, fellépések vannak a háta mögött. Egyes felkapottabb verseit meg is zenésítették, vagy éppen színdarabba, de még diplomamunkába is bekerültek.
Ha ilyen sikeres valaki, akkor mégis mi lehet annak az oka, hogy, úgy dönt, távozik a szélesebb nyilvánosság figyelme elől, és felfüggeszti tevékenységét, úgy szólva visszavonul?
Erről kérdeztük meg a Veniam versek, könyvek és dalok íróját, Varga Jánost.

Riporter: – Az első és legkézenfekvőbb kérdés mi más is lehetne, mint hogy, miért?
Veniam: – Hát igen! Egy mondás szerint, a csúcson kell abbahagyni. Úgy érzem, mindent megtettem, amit lehetett, kellett és tőlem tellett. Valószínűleg mindent elértem, tehát ennél úgymond nincs feljebb.

Riporter: – Igen értem, ezt a bejelentésében is kifejtette.
De részletezné kérem pontosabban? Mit ért az alatt, hogy abbahagyni?
Veniam: – Természetesen! Ez azt jelenti, hogy megszűnik minden saját, rendszeres megosztó tevékenységem, tehát ezentúl nem fognak elsőkézből tőlem, a szerzőtől megjelenni a közösségi oldalakon az aktuális művek, legyen az vers, dal, videó vagy bármi. Továbbá nem veszek részt, mint alkotó, létrehozó a közösségi médiában.

Riporter: – Ez elsősorban a facebookot jelenti?
Veniam: – Igen, így van! Sem a Veniam csoportban sem a profilomon, sem a Veniam közösségi oldalon nem fogom közzétenni közvetlenül én a saját műveimet. Ezeken a helyeken hamarosan csak azok a szükséges információk lesznek láthatóak, melyek segítenek eljutni a bázist jelentő, veniam.hu című szerzői honlapra.

Riporter: – Szóval akkor ezentúl is fog alkotni, írni, publikálni, csak éppenséggel kizárólag a saját honlapján keresztül?
Veniam: – Lényegében igen, és ott továbbra is egyre bővülő tartalommal találkozhat az olvasó!

Riporter: – Lényegében miért született meg ez a döntés, amely ezek szerint elsősorban a közösségi oldalon rendszeresen olvasók számára szomorú, de talán szélesebb kőrben is sajnálatos?
Veniam: – Hogy ezt az olvasók is pontosan megértsék, – ami fontos számomra -, részleteznem kell az okait.
Jelenleg olyan átalakuló és szemléletváltoztató stádiumában van minden közösségi média, és digitális fórum, – ahol eddig látszólag lehetőségem volt közvetlenül eljuttatni munkám gyümölcseit az emberekhez, tömegekhez -, melynek eredményeképpen egyre inkább háttérbe szorul a valódi értéket képviselő, továbbító és átadó tartalom, ami esetemben a versek, könyvek, dalok, műsorok, videók formájában született széleskörű irodalmat jelenti. Ezt a háttérben zajló, részben technikai átalakítás okozza, előidézi a humánum tömeges változtatását is. Konkrétabban: Az olvasókból fogyasztók lettek, a tartalmaimból pedig termékek. Így kezelnek minket és eszerint várják el az emberi viselkedést is minden résztvevőtől. Aki pedig nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, azt mellőzik. Mindezek hatására az emberek, olvasók nagy része úgy változik, nevelődik fogyasztóvá, hogy az talán nem is tudatosul benne, aminek jelentősége a tartalmaimnál nagy, ugyanis a programok mindent tevékenységet, vagy tétlenséget mérnek, és aszerint dől el, hogy mi lesz azzal a tartalommal, függetlenül annak művészi értékétől. Ha pedig ennél többet szeretne elérni a tartalom létrehozója, mondjuk, hogy annyi emberhez eljusson, mint évekkel ezelőtt, mikor még egyenlőbb esélyek és feltételek voltak, akkor pénzért ki kellene emelnie a tartalmát a többi közül. Hát ide jutottunk. Én ezt jelenleg úgy hívom, hogy megrekedtünk a MÁTRIXBAN és ebbe bele is fáradtam. Sőt, már-már úgy érzem, s tapasztalom, mintha szándékosan figyelmen kívül hagynák, elértéktelenítenék, háttérbe szorítanák, a tevékenységemet, a sok szórakoztató marhaságot pedig előnyben részesítenék. Én pedig nem akarok versenyezni senkivel, és csak azért pénzért prostituálni a művészetem, reklámokkal, influenszerekkel, ripacskodással vagy hülyéskedéssel, hogy kelljen. Mindez olyan mértékű lealacsonyodás és megalázkodás lenne, amely teljesen leértékelné mindazt, amit képviselek, alkotok és közvetítek. Mindez nem illik a művészetemhez.
Tehát mivel, minden így változik meg és affelé halad, hogy én fizessek vagy tegyek, igyekezzek jobban azért, hogy kelljen vagy tetsszen az, amit csinálok az egyre inkább nárcisztikussá átváltozó embereknek, ezért úgy döntöttem NEM SZOLGÁLOM TOVÁBB A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁT, amelyet korábban még partnerként, kölcsönösen hasznosan használhattam. Inkább másra, hasznosabbra fordítom az időmet és energiámat.
Csak azt a maréknyi kitartó, figyelmes, versre éhes, lelkes valódi olvasót sajnálom én is, akiknek még tartoztam azzal, hogy mindezt megmagyarázzam!

Riporter: – Nem érzi úgy, hogy ez megfutamodás vagy, hogy ellenkezik azzal az elhatározással, elvvel, amit képvisel, miszerint a vers gyógyír a lélek a szív és az elme bajaira, és az a küldetése, hogy minél több emberhez eljusson, kikapcsolódást, vagy ha lehet akár egy kicsit segítséget nyújtson a fáradt léleknek?
Veniam: – Nem érzem úgy, hogy az efféle mérséklés, ellenkezne ezekkel az elvekkel, célokkal vagy megfutamodnék, mivel úgy vélem az elmúlt 13 évben igazán minden tőlem telhetőt megtettem, és sok időt áldoztam fel ezért a célért! Mindez nem volt hiába, mert úgy gondolom a versek sokszor el is érték, aminek a hálás olvasók sokszor jelét is adták. Ez volt az én igazi személyes jutalmam, amiért is még érdemes volt csinálni, és ugyan ezek az okok, amiért még ezután is érdemes lesz, de már csak egy helyen, ahol továbbra is szeretettel várom az igazi olvasókat.

Riporter: – Szóval, ha jól értem, akkor Ön számon tartja az olvasóit?
Veniam: – Természetesen! Akikről jobban tudni lehet, azokat igen!
Vannak, akik már évek óta rendszeresen olvasnak, sőt a véleményükkel visszahatnak rám! Volt nem is egy olyan eset, mikor olvasói véleményből, a vele való beszélgetésből később vers is született!

Riporter: – Nem tart attól, hogy ha majd nem teszi közzé tovább úgy a verseit, mint eddig, akkor az károsan fogja befolyásolni az érvényesülését?
Veniam:- Nem félek, és remélem, hogy nem!
Tapasztalatom szerint ez eddig sem kifejezetten a közösségi médián múlt.

Riporter: – Akkor végül is mondhatjuk azt, hogy csak egy korszak féle zárul le!
Veniam: – Ez a jó megközelítés! Korszakok jönnek-mennek! Ez is az élet része!

Riporter: – Ez olyan szép, hogy akár egy vers címe is lehetne! 😊
Elképzelhetőnek tartja, hogy tevékenyen visszatér majd valamikor a közösségi médiába?
Veniam: – Erre most nem tudom a választ, találgatni meg nem szeretnék, de remélni bármit, így ezt is lehet. Talán néha benézek majd, de csak, mint néma szemlélő.

Riporter: – Elképzelhető, hogy lesznek követői ezen a téren?
Veniam: – Mármint akik verseket fognak írni? Hát remélem! 😊

Riporter: – Nem, úgy értettem, hogy lesznek olyan szerzők, akik szintén távoznak a közösségi felületekről, mint önmaguk képviselői?
Veniam: – Hát lehet, de engem ez igazából nem nagyon érdekel! Azt sem hiszem, hogy követőim lesznek, inkább csak Ők is megunják, vagy esetleg elfáradnak a nagy igyekezetben! Nem szoktam más írókat figyelni, inkább csak a verseiket néha olvasni. Személyükkel törődni meg kizárólag akkor, és olyankor is csak kis mértékben, ha úgymond belém harapnak!
Meglátásom szerint nem a szerző személyét kell az első helyre tenni, mikor versekről beszélünk!

Riporter: – Hanem?
Veniam: – Első a vers, második az olvasó és csak aztán jön a szerző személye.

Riporter: – Értem!
Már csak egy kérdésem van hátra, hogy miként kíván egyfajta búcsút venni?
Veniam: – Ezt a beszélgetést is beleértve, tíz válogatott bejegyzést közzé teszek, aztán elhallgatnak a Veniam közösségi harangok, és várok mindenkit szeretettel a veniam.hu oldalon, ahol ez a vég egyben egy új kezdetet is jelent!

Riporter: – Köszönöm a beszélgetést!

A szerző ezzel kapcsolatosan írt verset, Veszni látom címmel, melyben kifejti gondolatait érzéseit e témában.

2025.04.04.