VENIAM – SYMPHONIA EXPRESS No. 1

A Veniam – Symphonia Express No. 1 egy monumentális, hét tételből álló programzenei szimfónia, amely az idő és a belső utazás motívumaira épül. A darab kiindulópontja 1926, a gőzmozdonyok és vasúti utazások aranykora, ám a szerelvény valójában térben és időben is egy transzcendens útra indul: a hallgató saját lelkébe.
A mű alaptézise szerint a Symphonia Express nem egy előre megírt, merev kottából játszik. A zenekar magukból az utasokból – az ő szívükből, legmélyebb emlékeikből, elfeledett vágyaikból és könnyeikből – útközben, a helyszínen komponálja meg a dallamokat. Az utazás során a vonat hét, élesen elkülönülő, mégis organikus egységet alkotó állomáson halad keresztül.

Ha tetszett, iratkozz fel a YouTube csatornára, és hallgasd meg a többi Veniam albumot is!

Tételek:

1. tétel – Nyitány – Beszállás / Movement 1 – Overture – Boarding
2. tétel – Meseország / Movement 2 – Fairyland
3. tétel – Csodavilág / Movement 3 – Wonderland
4. tétel – Szomorúság / Movement 4 – Sadness
5. tétel – Keringő / Movement 5 – Waltz
6. tétel – Öröm és ünnep / Movement 6 – Joy and Celebration
7. tétel – Finálé – Visszaemlékezés / Movement 7 – Finale – Reminiscence

Történet leírás:

1926-ban járunk
Nyitány – Beszállás – 1. tétel

A Symphonia Express befutott az állomásra. Útrakészen várja, hogy megkezdhesse különleges utazását a hallgatókkal, akik már kezükben szorítják előre megváltott hangjegyeiket. A peronon a beszállás pezsgő izgalma uralkodik: Az utasok nyüzsögve keresik a helyüket, beszálnak, elhelyezkednek a fülkékben, majd a kerekek ütemes zakatolásával végre elindulunk. A Symphonia Express, mint egy varázslatos idegenvezető, felkészíti utasait a rájuk váró zenei és benső utazásra. Elárulja a titkot, miszerint a zenekar az utasok lelkéből, szívéből és emlékeiből, útközben komponálja meg a műveket – onnan merítve a kottát, amiből játszani fog. A tételek így az emberi lélek dallamaivá válnak. Mire az első tétel véget ér, megszületik a folytatás, és a szerelvény megérkezik Meseország határához.

Meseország- 2. tétel

Játékos dallam jelzi, hogy megérkeztünk Meseországba, ahol mindenki újra találkozhat gyermekkora kedvenc szereplőivel és helyszíneivel. Ebben a világban minden mese és minden karakter békésen megfér egymás mellett. Azok a hősök, akik a saját történeteikben egymás ádáz ellenfelei, itt teljes harmóniában élnek.
Meseországban minden szép, és a maga módján mindenki boldog – még azok is, akiknek a sorsa egyébként máshogy rendeltetett.
Ez a tétel a gyermeki rácsodálkozás és a tiszta fantázia birodalma. A zene nem rágja szájba a történetet, helyette finom, lebegő motívumokkal nyit teret a hallgató képzeletének. Ki-ki a saját lelki szemei előtt keltheti életre gyerekkora legkedvesebb hőseit és az elfeledett álmokat.  A tétel végére a zene lassan átalakul, megelőlegezve a folytatást. A vonat halad tovább, és a távolban már felsejlik a Csodák földje.

Csodavilág – 3. tétel

Az Express továbbrobog, és a mesék birodalmából átérünk a tiszta, fenséges természetbe – a földi lét valódi csodájába. Az Express, mint egy csalogány mesél a látottakról. E varázslatos vidék olyan hely, ahol a természet ezernyi titkát fedezhetjük fel: nincs két egyforma szempár, amely ugyanúgy látná ezt a világot. Kirajzolódnak a zúgó vízesések, a hófödte hegyek, a végtelen szavanna, a habzó tengerpart és a dzsungel a maguk lenyűgöző élővilágával – a Föld legkedvesebb helyeiként egyszerre jelenve meg. A tétel finom zenei ecsetvonásokkal festi le a világ legámulatbaejtőbb tájait, miközben a hallgatóban felébreszti saját, megnyugvást adó menedékhelyeinek emlékét.

Szomorúság – 4. tétel

Az Express lelassul, a fények elcsitulnak. Alig látni, mi lehet odakint. Az utasok érzik, hogy valami nincs rendben. Aztán lassan kirajzolódik a szomorúság kietlen vidéke, ahol a bánat és a fájdalom lakik az emberek lelkében. Az utazás elkerülhetetlenül érinti az emberi lélek sötétebb tónusait is. Mintha minden halott lenne, vagy haldokolna. Itt a gyász érzése az úr. Hogy miért ezt a zenét komponálta meg az Express az emberek lelkéből, azt még a karmester sem tudja. Talán a szükség szülte ezt a tételt, hogy fel tudják dolgozni a bennük összegyűlt fájdalmat, és képesek legyenek továbblépni az életben. A tétel a mély bánatot és a lelki fájdalmat hivatott kifejezni. Emlékeztet minket arra, hogy a fény és az árnyék elválaszthatatlanok: ahol izzó öröm létezik, ott a veszteség és a szomorúság is helyet követel magának az élet nagy szimfóniájában. Az Express lassan maga mögött hagyja a szomorúság vidékét.

Keringő – 5. tétel

A fények felerősödnek, és egyszer csak egy elegáns bálteremben találjuk magunkat, ahol éppen táncra készülnek. A könnyed dallam hamar elárulja: keringő csendül fel. Ez a tánc nem csupán két ember egymásra találását jelképezi, hanem az élet örök körforgását is – a felemelkedések, a mélységek, a fordulatok és az újrakezdések végtelen ritmusát. A tétel legmélyebb üzenete talán az, hogy ezt a szédítő, életre szóló táncot csak úgy érdemes végigtáncolni, ha a kezünket az fogja, akit tiszta szívből, igazán szeretünk, és aki ugyanilyen szeretettel kísér bennünket minden örömön és minden megpróbáltatáson át. A klasszikus hangszerek mellé ezúttal egy könnyűzenei hangszer is társul, finoman jelezve, hogy a hagyomány és a jelen nem egymás ellenfelei, hanem egymás természetes kiegészítői. A múlt értékei és a jelen hangjai együtt mutatnak utat a jövő felé. Talán ez már egy kicsit a jövő zenéje is – azé a jövőé, amely még számtalan ünnepi alkalmat kísér majd végig. S ha már felsejlett előttünk, az Express is ezen az úton gördül tovább, egyenesen az öröm és az ünnep birodalma felé.

Öröm és ünnep – 6. tétel

Az öröm és az ünnep világa rendkívül gazdag és sokszínű – zeneileg is. A szívekben felgyülemlett boldogság egyszerre tör felszínre, és ragyogó erővel tölti be a teret. A vidámságnak saját, határozott lüktetése van, amely megfiatalítja a lelket, és új élettel tölti meg az embert. A klasszikus hangszerek mellé ismét egy új zenei hangzás társul, amely már a távolabbi jövőbe enged bepillantást: abba a korba, amikor az elektronikus hangzás természetes részévé válik a zenének. Ez az ujjongás és a közös boldogság tétele – annak az örömnek a megünneplése, amelyre minden ember a szíve legmélyén vágyik. Ahogyan a mindennapi kenyér táplálja a testet, úgy táplálja az öröm a lelket; nélküle lassan elsorvadnánk. Hiszen minden ember a létezés tiszta örömére született erre a világra. Ezt az időtlen és magasztos igazságot hirdeti és ünnepli a Symphonia Express és teljes személyzete: a láthatatlan zenekar fényes hangzásvilága.

Finálé – Visszaemlékezés – 7. tétel

A zenei utazás a végéhez közeledik: az utolsó tétel a visszaemlékezés ideje. Ez a lezárás az útközben átélt pillanatok zenei összefoglalása. Bár az Express feltartóztathatatlanul halad előre, a dallamok révén mégis úgy tűnik, mintha egyúttal visszafelé is zakatolna az időben. Mielőtt a vonat visszaérne a kiinduló állomásra, a Fináléban visszaemlékezhetünk a megtett út állomásaira, miközben a Symphonia Express méltó búcsút vesz az utasaitól, akikben még kavarognak az élmények. A végkifejlethez közeledve megelevenedik mindaz, amit e különleges utazás során átéltünk: a mesék varázslatos világa, a természet csodái, a mély szomorúság, az élet tánca, valamint az öröm és az ünnep pillanatai. Ez az összegzés maga a földi lét. Az Express úgy robog, mintha késésben volna – azt jelképezve, hogy bár egy emberöltő hosszúnak tűnhet, valójában pillanatok alatt elröppen, miközben feltartóztathatatlanul száguldunk a végállomás felé. Mindezt a zenei utazást a Symphonia Expressen a többség számára nem is elegendő egyszer átélni, ezért érthető, ha az utasok nagy része újra át szeretné élni, és újra hangjegyet szeretne váltani erre a különleges utazásra.

A mű konklúziója, hogy a földi lét ezen a varázslatos vonaton zajlik. A darab olyan érzelmi és spirituális élményt nyújt, amelynek végén a hallgató nem elhagyni akarja a szerelvényt, hanem azonnal új jegyet váltani az utazásra.