Elmúlásom

Elmúlásom

 

Tárgyak, dolgok, holmi javak,
Dolgosságom tanúsága.
Egykor úgyis elporladnak,
Elmúlásom maradványa.

Szavak, tettek tovább élnek,
Bizonyosság éltem, haltam.
Szenderülve öröklétnek,
Vélük leszek halhatatlan.

Örökségem tisztességes,
Akaratom rendelkező,
Hagyatékom becsületes,
Bár nem éppen elegendő!

Amit egykor cselekedtem,
Foganjon meg, teremjen jót!
Ami fontos volt, elmondtam,
Meglepem az itt maradót.

Elmém, szívem, lelkem, hitem,
Már mind betűkben hevernek.
Ők szellemi utódaim,
S érzéseim tinéktek!

Felajánlom emlékeim,
Mi enyém volt, ím tiétek.
Tulajdonság erényeim,
Nektek adom, csak vigyétek!

Olykor, néha hozzád szólok,
Ha sugallatom szükséges.
Felismersz majd, veled vagyok!
Őrizz engem, te úgy szeress!

Testem tessék elföldelni,
Élet rajta hadd teremjen.
Ne mondhassa reám senki,
Elmúlásom értelmetlen.

 

2012.01.21.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 4.7 (3 szavazat)

Hozzászólások

No Avatar
Veniam on 2013. január 3. 14.09

A minap, családi kőrben, komolyan szóba került ez a téma, és ugyebár mivel manapság a temetés már akár egy kisebb vagyonba is kerülhet, ezért fel merült az esetleges hamvasztásom lehetősége is.
Mire én, teljes komolysággal a következőt mondtam:
Jó, abban az esetben halljátok végakaratom.
Az urnámra ezt a feliratot kérem felvésetni gyöngy betűkkel:

EZ VOLT ÉLETEM LEGNAGYOBB ÉGÉSE.

:D