A fűzfa szerelme

Kategória: 
A fűzfa szerelme

Szerelmes fűzfája vagyok e tájnak,
Örökké híve egy rózsavirágnak.
Karjaim gyöngéden fölé hajolnak,
Bársonyos szirmai hozzám simulnak.

Ezernyi levelem susogja: szeretem!
Göröngyös ráncaim mind neki szentelem.
Lelkének illata legszebb a földön,
Ő vigyáz engem, én pedig őrzöm.

Így éldegélünk e furcsa világban,
Itt, ahol oly kevés reménysugár van.
Szívünkben szüntelen vonzalom lüktet,
Rábízzuk egymásra az életünket!

 

2015.10.22.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 4.9 (47 szavazat)