A fűzfa szerelme

A fűzfa szerelme

A fűzfa szerelme

Szerelmes fűzfája vagyok e tájnak,
Örökké híve egy rózsavirágnak.
Karjaim gyöngéden fölé hajolnak,
Bársonyos szirmai hozzám simulnak.

Ezernyi levelem susogja: szeretem!
Göröngyös ráncaim mind neki szentelem.
Lelkének illata legszebb a földön,
Ő vigyáz engem, én pedig őrzöm.

Így éldegélünk e furcsa világban,
Itt, ahol oly kevés reménysugár van.
Szívünkben szüntelen vonzalom lüktet,
Rábízzuk egymásra az életünket!

 

2015.10.22.

Print Friendly, PDF & Email

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 6

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

Köszönjük, hogy értékelte a bejegyzést!

Lentebb görgetve újabb olvasnivalókat talál!

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.

Figyelmébe ajánljuk: