Ugyan olyat dobban

Kategória: 
Ugyan olyat dobban
Június 20 a menekültek világnapja!
Ez talán a legérzékenyebb téma manapság és még sokáig az is lesz vagy az is marad, mely kapcsán megnyilvánulni igencsak kockázatos, mert könnyen válthat ki ellenszenvet maga ellen és válhat támadások célpontjává az ember! De én mégis megpróbálkozom vele, mert úgy vélem egy versírónak ezt is vállalnia kell, vinni a keresztet tűzön-vízen át, és mert úgy érzem nem szabad félnem a higgadt, figyelmes és elgondolkodó olvasóközönségtől sem!
Én tényleg nem szeretnék azon vitázni senkivel, hogy mikor, miért és ki számít menekültnek!
Azt mindenki döntse el maga! Csupán, azt kérem, hogy a mai napon valóban gondolja, képzelje bele magát egy olyan helyzetbe, olyan országba, ahol nincs biztonság, nincs munka, se ennivaló, ahol állandó a veszély az éhínség, a betegség, a fájdalom, a szenvedés, a halál. Ahol mindig van kitől félteni a magad és szeretteid életét, csak mert más a hited, származásod, politikai nézeted, múltad vagy esetleg, csak azért mert nő vagy!
Vajon akkor te mit tennél, hogy döntenél?
Köszönöm a szíves figyelmed!

 

Erdőn, mezőn, utcán
Vándorol a hullám,
Menetel előre,
Tart a kikötőbe,
Míg lehet!

Jobb életre vágynak,
Jár, mint bárki másnak,
Új otthont remélnek,
Remény a szegénynek,
Hisz tudod!

Méregetik őket,
Messziről jövőket,
Hosszú sorban állnak,
Ítéletre várnak,
Már megint!

Készülnek a tervek,
Súlyosbodó helyzet,
A félelem orvul,
Gyanakvásba fordul,
Ellenük!

Pedig mind egy ember,
Tele érzelemmel,
Nem utolsósorban,
Szívük olyat dobban,
Mint neked!

Együttérzést kérnek!
Nem lesz nyoma vérnek,
Kitartáshoz erőt,
Lélekfelemelőt,
Mely nemes!

 

2015.08.26.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 5 (8 szavazat)