Már ennyien látogattak meg minket:

Szavazás

Hogyan értesültél erről az oldalról?

Kedvelőink

Banneradatok

A hű malac

Kategória: 
A hű malac
Igaz történet.

 

Abban az évben is sok fontos esemény történt a nagyvilágban. Többek között Elvis Presley és Charlie Chaplin is távozott az élők sorából, Niki Lauda másodszor lett a forma-1-es világbajnok, a Csepeli fémművek munkaversenyt hirdetett, és felavatták a Planetáriumot.
Na de történt még valami rendkívüli akkoriban, mégpedig egy kis Pest megyei községben, az akkor még, nem oly híres Mogyoródon.

November vége volt, s én még csak 9 hónapos ártatlan kis baba voltam (édesanyám úgy hívott, Nanimanó). A Dózsa György út 1-ben laktunk, egy takaros kis kertes házban. Abban az időben még sokan tartottak otthon haszonállatot, na de persze nem úgy, ahogyan mi.
De kezdem inkább a történet elején.

Apám átment a szomszédos faluba, Fótra a sógorékhoz, a háztájon segédkezni. Karcsi akkoriban hozott haza két anyamalacot a TSZ-ből, hogy nála elljenek meg. Az első szülés még le is zajlott annak rendje s módja szerint, na de a második az sajnos nem. Az anya megvadult, és elkezdte széttépni a kicsinyeket. Ekkor apám nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor beugrott az ólba, a vérengzés közepette, és a hóna alá kapott egy rózsaszínű kis malackát, aztán még mielőtt rá vethette volna magát a vad koca, kiugrott az ólból. Csak ez az egy kicsi maradt meg a pusztításból. Ezek után, jó apám már nem tudott lemondani róla, ezért hazahozta, a három éves testvérkém nagy örömére, anyukám kisebb bánatára és onnantól fogva, jó ideig mindannyiunk élete igazán érdekessé, mondhatni különlegessé vált, de főleg édesanyámé.

Nem tudom, hogy mennyire köztudott a kismalacok viselkedése és életmódja, de bizonyosan más tudni, mint megélni azt.
Az biztos, hogy ha éhes, hangosabb bármely gyereknél, és legalább annyi törődést igényel. Anyám előbb adott neki enni a cumisüvegéből, mint nekem, és az is gyakran előfordult, hogy egyszerre etetett mindkettőnket. Az üvegeket csakhamar fel kellett címkézni, mert Apám gyakran összekeverte őket. Az egyiken az én nevem állt, a másikon pedig az övé,: COCA. Ha végre én nyugton voltam, akkor ő biztos, hogy nem, és ez fordítva is pont így volt.
Hát így teltek a napok, hetek, hónapok. Ő köztünk élt szabadon és közben mindketten megtanultunk járni. Ki két lábon, s ki négy lábon. Rólam kiderült, hogy rosszul látok és az egyik lábam rövidebb, mint a másik, ezért szemüveget és kengyelt kellett viselnem róla pedig kiderült, hogy az égadta egy világon semmi baja sincsen, és vígan élte rózsaszín életét. Játszott a patakban, napozott a kiskutyákkal.
Na szóval, eljött a nyár, és elég nagyok voltunk már, mikor az egyik szép vasárnap délelőtt apám gondolt egyet és ellógott hazulról, hogy koccintson egyet cimboráival a közeli kocsmában.
Hát szóval addig is eléggé furcsa családnak tarthattak minket a faluban, na de ezt még fokozta az a látvány, ami a templomba vonulók elé tárult, amikor azt nézték, ahogy Apám a kocsma felé tart. Ugyanis mögötte, természetes méltósággal ballagott a hű malac, mert a kaput véletlen nyitva hagyta, s mivel a coca Apámra már nemigen hallgatott, s mivel Ő pedig már igencsak szomjas volt, ezért inkább magával vitte, mintsem visszafordult volna vele hazafelé. A kocsmához érve az újdonsült kísérő nem állt meg a bejáratnál, hanem egyszerűen bemasírozott! Mivel Apámat igen jól ismerték ott is, ezért, miután jót derültek rajta az ott tartózkodók, hát még a kocsmáros is marasztalta a jószágot!

Eltelt a nyár és az ősz is majdnem és most a sógorék jöttek át hozzánk, vendégségbe és segédkezni.
Nem volt mit tenni. A malackából 80 kilós süldő lett, és haszonállat révén sorsa megpecsételődött.
A négy éves Melindácska sírt, Anyám szomorkodott, Apám pedig elajándékozta az összes eleséget, amivé átváltoztatták őt, s így végül is senki sem volt képes enni belőle, még egy kis falatot se.

 

V É G E.

 

2011.11.25.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Még nincs értékelve

Hozzászólások

No Avatar
Erika (nem ellenőrzött) on 2014. június 23. 12.14

Azért ilyenkor derül ki igazán, hogy amit konyhakészen megveszünk egy kis életet rejtett .
Milyen könnyű önmagunkat becsapni , ha a boltban a fóliába csomagoltan nem egy kis malac orrot vagy két szemet látunk .
Hm.. eddig sem ettem sok húst és elég bizarr látványt nyújtok háziasszonyként mikor bármiféle húst darabolok és közben az arcomon látja az egész család , hogy fáj tőle a lelkem . A fiam csak azt hajtogatja ,, anya már nem él , nem érzi mit finomkodsz ...hát én olyankor arra gondolok , hogy az én húsomba váj a kés éle , pedig tudom az eszemmel kell a táplálék , de hiába , gyarló vagyok és ez az én nagy hibám .

Bejelentkezés