Egy nevelőszülő levele az édesszülőkhöz

Sziasztok, ti édesszülők!

Lehet, hogy többen is lesznek köztetek olyanok, akik meg fognak lepődni és még az is lehet, hogy sértődni is, (persze tagadni fogjátok) de úgy gondolom, mégiscsak ki kell írom magamból, amit érzek a „ha lenne saját gyereked, te is tudnád” véleményetekkel kapcsolatban!

Teszem ezt pusztán azért, mert ezt súgja a „csak” nevelőapai szívem, ugyanis nemrég megint ezt a kirekesztő és sértő szöveget vágták a fejemhez!
Tudom, ti sem ezt mondjátok, hogy nem lehet szülő az, aki úgymond „más gyermekét” neveli, hanem azt hogy más az érzés!
Na de még ha nem is ismeritek be, de ezzel azt mondjátok, hogy nem lehet olyan jó szülő, mint ti kedves édesszülők!
Tapasztalatom szerint ilyet a leggyakrabban azok az édes szülők mondanak, akik nem is tudják, milyen érzés olyan gyermeket nevelni, aki nem belőlük teremtődött! Ennek okán, nem is tudhatják, hogy más érzés e! Csak képzelik! Pláne ha olyan emberről, azaz szülőről, azaz nevelőszülőről beszélnek, akinek egyáltalán nem született „saját” gyermeke!
Az ilyen beszéd hogy: „ha lenne saját gyereked, te is tudnád” már csak ezért is oktalan és primitív!
Viszont felveti a legfontosabb kérdést!
Mitől és mikor jó, egy szülő?
Attól, hogy ő nemzette gyermekét? Na látjátok, hogy nem!
Megszámlálhatatlan esetet tudnátok ti is felsorolni, amikor az úgynevezett édesapa vagy édesanya, szülőhöz nem méltó módon viselkedett a saját gyermekével szemben! Sőt! Biztosan a saját közvetlen környezetetekben, netán családotokban is van ilyen!
Na, szinte hallom, ahogy máris mondjátok: – na persze ilyen is előfordul, de akkor is sokkal gyakrabban van efféle eset a nevelőszülőknél és az még rosszabb!
Hmm…!
Ez aztán az előítélet!
Szóval, ha valaki édesszülő, akkor a gyermekeivel szembeni sérelmezhető tetteit illetően megértőbbnek és elnézőbbnek kell vele lenni, de ha nevelőszülőről van szó, akkor viszont sokkal szigorúbban kell fellépni ellene és minden eszközzel le kell sújtani rá!
Ez a megkülönböztetés sajnos jogilag is így van!
Pusztán csak az okból, hogy valaki úgynevezett édesszülő, több joga van a gyermekét illetően mindennel kapcsolatban, még ha rosszabb is, mint egy mostohaszülő!
Ezek az előítéletek a legnagyobb alapjai a nevelőszülők, mostohaszülők felé sugárzó bizalmatlanságoknak!
Mert ha mostoha, akkor már nem is lehet olyan jó és rendes és szerethet úgy, mint egy édes szülő.
Az én véleményem teljesen más!
Szerintem csak jó és rossz szülő van, legyen az akár édes- vagy jobb szó híján, nevelőszülő!
Nem attól lesz valaki jó szülő, hogy saját maga nemzett gyereket nevel és akár hiszitek, akár nem, egyáltalán nem biztos, hogy egy nevelőszülő nem érezheti mindazt, amit szerintetek nem képes addig, amíg nincs „saját”gyermeke!
Az igazi szülővé válás többféleképpen is lehetséges!
Nem csak nemzés által! Vegyétek tudomásul és erre rengeteg pozitív hétköznapi példát és igaz, szép történetet tudnék mondani!
Most elmondok hármat, melyből kettő nem a sajátom, csak hogy ne legyek egyedüli a szemetekben!
Volt egyszer egy nyolctagú család! Egy apa egy anya és hat gyermek.
Ebből a hat gyermekből négyen lettek kettejük szerelmének közös gyümölcsei, ketten pedig az anya által hozott csemeték! Az ezután következő 14 évben semmi különös nem történt csupán csak annyi, hogy mind a hat gyermeket tisztességben, szeretetben, megkülönböztetés nélkül úgy nevelték fel közös erővel és szeretettel, hogy a közben már felnőtt gyerekek, mind a mai napig édestestvérként ismerik és szeretik egymást és tartsák a kapcsolatot, bárhol is éljenek a nagyvilágban!
Vagy egy másik eset:
A gyermek, kit édesanyja és mostohaapja nevelt felnőtt koráig, a nevelőapja születésnapjára, azt az ajándékot adta, ami talán a legjobban eshet egy nem édesszülőnek! Megmutatta neki az új személyi igazolványát, mely szerint felvette az ő családi nevét, puszta holmi szeretetből és tiszteletből!
Íme, a harmadik eset:
Több éve volt már, hogy egy kislány az édesanyja új párjával „kényszerült” élni és mikor a játszótéren megkérdezte őt a pajtása hogy egyedül jött e, akkor a kislány azt mondta neki, hogy nem, az anyukámmal és az apukámmal!
Mikor ezt meghallotta az édesanya, akkor megkönnyezte lánya szavait és a „kinevezett” édesapára nézett, aki meg sem bírt szólalni a váratlan és szép meglepetéstől! Innentől fogva ő lett az apa! Nem nevelőapa, hanem az apa!
Még számtalan jó példát tudnék említeni, de majd megteszik helyettem a hozzászólók, melyek között remélem, lesznek előítéletektől mentes édesszülők is szép számmal!

Szóval, szálljatok le a magas lóról, mert a szülőség nem csak akkor különleges, rendkívüli és komoly dolog, ha édesszülő lehet az ember, ahogy azt a legtöbben megélik, hanem inkább egy természetes és szép érzés, állapot, mely igen is független attól, hogy ki hozta létre azt a gyermeket!
Hát több tiszteletet és megbecsülést a rendes nevelőszülőknek és ne mondjátok többet nekik azt, hogy: „ha lenne saját gyereked, te is tudnád”

Köszönöm a figyelmet!

2017.05.22.