Már ennyien látogattak meg minket:

Szavazás

Hogyan értesültél erről az oldalról?

Kedvelőink

Banneradatok

Testvéri szeretet

Kategória: 
Testvéri szeretet

 

Már jó ideje hallgattam, ahogy édesanyám sóhajtozva emlegeti milyen régen látta, ölelte szeretett testvérét Öcsit, kivel közös képe a szoba egyik legjobban látható helyét foglalja el és aki annak ellenére, hogy az élet mind jobban elsodorta őket egymástól, valahogy mindig módját lelte látogatásának és időről-időre fel-felbukkant, megörvendeztetve testvéri szívüket a találkozás örömével.

Mivel legutóbb nyolc évvel ezelőtt történt ilyen, ezért egy remek ötlet birtokában úgy gondoltam, eljött az ideje annak, hogy a kezembe vegyem a kezdeményezést, így cselekedni kezdtem.
Sajnos hamar szembesültem az elszomorító ténnyel, miszerint a korábban biztos nyomok, melyek Öcsihez vezettek, mára már nem élnek. Ezután az internet csodálatos rengetegéből próbáltam meg Őt kihalászni valahogy, de nem jártam sikerrel. Tervem megvalósításához segítséget remélve a fiai után eredtem, de mindhiába. Persze talán van olyan rokon, akit egyszerűen csak felhívhattam volna megérdeklődni, tud-e valamit róla, de ezt kockázatosnak ítéltem meg, a meglepetésre nézve, amit azzal akartam okozni, hogy a két testvért, akik egy év különbséggel megegyező napon születtek, most végre együtt ünnepelhessen.
Valamiért úgy éreztem óvatosnak kell lennem.
Nem maradt más hátra, csak az utolsó ötletem és mivel volt egy jó tippem, melyik városban kereshetem sikerrel, ezért hamar beléptem egy olyan közösségbe a világhálón, amelyben jó eséllyel remélhettem segítséget.
Először arra gondoltam, hogy a tőlem várható módon, versben adok fel hirdetést, amely itt olvasható:

http://www.veniam.hu/vers259

De attól féltem nem veszik majd elég komolyan, ezért aztán mégis csak prózában fogalmaztam meg kit keresek, mégpedig az alábbi szöveggel:

„Üdvözletem minden Dunakeszisnek!
Köszönöm, hogy itt lehetek! Mint egykori Keszis, a segítségetek szeretném kérni. A nagybátyámat szeretném megtalálni, aki tudomásom szerint még ott lakik. Kiss Bélának hívják és 57 éves, bár nem látszik annyinak! 
Egy autóbontóban dolgozott még pár éve és a legtöbben Öcsinek ismerik.
Mivel eddig még nem jártam sikerrel abban, hogy megtaláljam, ezt a módját választottam a keresésnek. Bízom abban, hogy szerencsével járok.
Van két felnőtt fia is, Ádám és Béci, talán ők is Keszisek.
Örülnék, ha tudnátok segíteni egy családi meglepetés létrejöttében. Aki tud segíteni, annak privát üzenetét várom. Köszönöm!”

Hát nem kellett sokat várni azt meg kell hagyni, másfél óra elteltével jelentkezett egy jótevő, aki felismerni vélte a leírás alapján és megadta a kisebbik fiának az elérhetőségét, neki azért előtte elmesélte mit olvasott, ami miatt rá gondolt.
Rövid üzenet váltás után a telefonszám jónak bizonyult és este a vonal másik végén már az unokatestvérem beszélgetett velem. Azonnal egy hullámhosszon voltunk.
Hát igen! Ebből is látszik, rokonok vagyunk!
Miután kicsit újra megismerkedtünk és meséltünk egymásnak, elmondtam neki tervemet. Ez olyannyira elnyerte tetszését, hogy nem csupán az oroszlánrészt kívánta vállalni a megvalósításból, hanem a teljes meglepetés érdekében még azt is kitalálta, hogy édesapját megtévesztve szervezi meg az utazást, így Ő se fogja sejteni mi vár rá, és hogy az öröm teljes legyen még a testvérét is beszervezi, így mind együtt jönnek el a megbeszélt napon.
Amikor ezt elmondta rögtön megértettem, miért ezt az „óvatos” utat kellett választanom.
Ügyesen megbeszéltük a részleteket és nagy titokban folytak az előkészületek a nagy eseményre, amely egyre csak közeledett, mígnem elérkezett a várva várt nap és pillanat.
A történet innentől szinte leírhatatlan!

A jelenlévők szívébe örökre bevésődött, ahogy a két testvér csillogó szemekkel ölelte egymást.
Rögtön remek hangulat kerekedett és mindenki nagyon jól érezte magát. Ettünk, ittunk, vigadtunk úgy, mint régen.
Aztán a külön ez alkalomra gondos kezekkel készített tortát jóízűen tüntette el a föld színéről a társaság.
Soha nem felejtem el azt a napot, amikor láthattam édesanyám és nagybátyám önfeledt örömét és testvéri szeretetét, amely beragyogta, ezt az amúgy zord világot.

Erre a különleges napra született vers itt olvasható:

http://www.veniam.hu/vers260

 

2015.06.27.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 5 (14 szavazat)

Hozzászólások

No Avatar
muszmut on 2015. augusztus 27. 19.46

Szeretem ezt az írást.
Mondhatni a számban éreztem a torta ízét olvasás közben. (-:

Ha a tél a feledés, a "Tesvéri szeretet"-ből áradó nosztalgia egy hintaszékkel szemben álló kandalló finoman pattogó tűzzel égő kellemesen melengető rönkje.

Bejelentkezés